A homoszexualitás első említései (1852

1852. A mai Cseh Köztársaság területén életbe lép az osztrák büntető törvénykönyv.

A 129. § a homoszexuális közösülést „a természet elleni fajtalanságként” („smilstvo proti prírode”) határozza meg. A büntetés egytől öt évig terjedő szabadságvesztés.

A cseh területeken az azonos neműek közötti nemi életet ősidők óta bűncselekménynek tekintették. 1787-ig az érvényes büntető törvénykönyv ezeket a cselekményeket halálbüntetéssel sújtotta, 1787 után eltérő hosszúságú, és különböző módon definiált börtönbüntetésekkel sújtotta.

Nyitókép: Kertbeny Károly levele, amelyben először említi a „homoszexuális” kifejezést.

1869 A homoszexualitás bűncselekményének eltörlését szorgalmazó röpiratokban először olvasható ez a kifejezés, amely a görög „homo” (ugyanaz) és a latin „sexus” (nem) szóból áll. A szerző Kertbeny Károly, magát magyarnak valló publicista.

Kertbeny Károly

1878. A mai Magyarország és Szlovákia területén hatályba lép a magyar Büntető törvénykönyv, amely a 241. §-ban a férfiak közötti nemi közösülést „a természet elleni fajtalanságként” írja le.

Az elítélteket egy évig terjedő börtönbüntetésre, kényszerített közösülés esetén legfeljebb öt év börtönre ítélték. A nők közötti szexuális kapcsolatot a törvény nem ismerte, így nem is büntették.

1895. Jiří Karásek, a lvovicei költő és irodalomkritikus nyilvánosan homoszexuálisnak vallja magát.

Az első világháború előtt a dekriminalizáció gondolatát a modern európai orvostudomány hatására orvosok fogalmazták meg, akik szerint a homoszexualitást nem büntetni, hanem kezelni kell (Bělohradský, Kuffner, Haškovec és mások), valamint néhány publicista, akik a homoszexualitásra humanista szemszögből tekintettek (Bouček, Kisch).

Ebben a nyilvános vitában csak egy esetben vett részt olyan személy, aki maga is homoszexuális volt: a lvovicei Jiří Karásek költő és irodalomkritikus, aki 1895-ben az ír drámaíró, Oscar Wilde ügye kapcsán szólalt meg. A cseh területeken más ismert homoszexuális személyiség nem lépett fel a témában.

Jiří Karásek, a lvovicei költő és irodalomkritikus

1918. Az első világháború vége, az Osztrák–Magyar Monarchia bukása, új államok létrejötte.

1923. Az új csehszlovák Büntető törvénykönyv tervezetét, amely a homoszexuális közösülés általános bűncselekményét dekriminalizálta volna, lesöpörték az asztalról. Az állam nem engedélyezi a „Tudományos-Humán Társaság” (Vědecko-humánní společnost) nevű homoszexuális egyesület létrehozását.

A dekriminalizáció fő támogatói František Čeřovský ügyvéd és Hugo Bondy szexológus voltak, akik nyilvánosan felhívták a figyelmet a kérdésre. Az ügyvédek azzal érveltek, hogy a „homoszexuális paragrafussal” akár pénzügyi, akár politikai célból gyakran visszaélnek, és embereket zsarolnak a segítségével; az orvosok szerint a homoszexualitást nem szabadna büntetni, inkább tudományos kutatás tárgyává kellene tenni és esetleg gyógyítani.

A leghumánusabb nézőpontot a „szexuális kisebbségek” képviselői, az ún. kisebbségtámogatók képviselték, akik Magnus Hirschfeld német szexológus munkájának eredményeire hivatkoztak, és egyöntetűen azt állították, hogy a homoszexualitás veleszületett és gyógyíthatatlan.