1950-ben új büntető törvényt fogadtak el Csehszlovákiában, amely ugyan enyhítette az azonos neműek közötti kapcsolatért kiróható büntetést, de általános büntethetőségét fenntartotta. Várható volt, hogy a kommunisták, akik a két háború közti időszakban támogatták a homoszexualitás dekriminalizálásának gondolatát, ezt a paragrafust hatályon kívül helyezik.
Magyarországon a homoszexualitást nemcsak erkölcs elleni, hanem a szocialista berendezkedés elleni bűncselekményként tartották számon. Ez arra enged következtetni, hogy a kérdés kezelését mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon a sztálini Szovjetunió homoszexualitáshoz való hozzáállása ihlette.
Az ötvenes évek végén Magyarországon és Csehszlovákiában egyaránt olyan hangok szólaltak meg, amelyek a homoszexualitás dekriminalizációjára szólítottak fel. Magyarországon a dekriminalizáláshoz jelentős mértékben hozzájárultak elismert neurológus szaktekintélyek, Csehszlovákiában az akkori szexológusok támogatták a homoszexualitás büntethetőségének eltörlésére irányuló javaslatot, és szakértői véleményt készítettek a jogi bizottság számára. 1961-ben mindkét országban, bár nem teljes mértékben, dekriminalizálták a homoszexualitást.
A másság és az előítéletek elutasítása azonban a köztudatban még mindig élt, és az emberek 1961 után gyakran még nem reflektáltak arra, hogy a homoszexualitás önmagában már nem bűncselekmény. A homoszexuálisok így gyakran kettős életet éltek – az egyik a konformista (sokuk heteroszexuális házasságban élt), a másik pedig a titkos, amelyben titkos kapcsolatokat létesítettek és névtelen, gyakran méltatlan helyeken elégítették ki igényeiket. Ezek az emberek továbbra is zsarolhatóak és így rábírhatóak voltak az állami rendőrséggel való együttműködésre.
A lakosság többsége leggyakrabban olyan hírekből értesült a homoszexualitásról, amelyek gyakran felháborodást és ellenszenvet váltottak ki. Ezek a hírek többnyire a homoszexuális férfiakról számoltak be, mivel ők nagyobb veszélyt jelentettek a „tradicionális” nemi berendezkedésre. Így a női párok életéről, vágyairól és szerelmeiről sokkal kevesebbet tudunk. Annál is egyedülállóbb, hogy a Kelet-Európában megjelent legelső „kisebbségi” film két nő szerelmét mutatta be. A film hatalmas nyilvános vitát váltott ki, néhány nő a társkereső hirdetését is az „egymásra nézve” jeligével látta el, hogy más nők könnyedén azonosíthassák potenciális szerelmeiket vagy barátnőiket.