A Hotel Carlton Pozsonyban, a meleg közösség népszerű találkozóhelye.
A budapesti Egyetem presszó belseje, a meleg ügyfélkör találkozóhelye a szocializmus idején.
A budapesti Duna-korzó, a meleg közösség találkozási helye a 20. században.
-v-budapecti--popul-a0rne-miesto-stret-a0vania-teplej-komunity.png)
Az Erzsébet tér Budapesten, a meleg közösség találkozóhelye.
-v-80.-rokoch-na-skromnej-p-a0rty.jpg)
A Csodálatos Mandarinok transzvesztita formáció a ‘80-as években egy privát partin.
Látogatók a prágai Globus kávézóban, ahol a szocializmus idején a homoszexuális ügyfélkör találkozott.
Az EMKE Kávéház Budapesten, a meleg közösség népszerű találkozóhelye a 20. század különböző periódusaiban.
A szexuális kisebbség Hangja (Hlas) hirdeti a prágai Ječná utcában található meleg Casino de Paris-t az 1930-as években.
Jan Seidl interjúja a meleg közösség találkozó- és ismerkedőhelyeivel kapcsolatban, KMENY 0, Big Boss Yinachi, Prága, 2013, 88. o.. Mikor kezdett el szélesebb kapcsolatokat építeni? Pontosabban, mikor integrálódott a szélesebb „melegtársadalomba”? Ha volt ilyen.
JK: Egy volt, de az meleg volt. Karel Laštofka, ismerős ez a név?
VM: Kášena
JK: Festő volt, én csak „az alvilág királyának” hívtam. Volt egy stúdiója az Anna Letenská utcában, mindig oda jártunk. Imádtam őt, és ez a hely szó szerint megmentette az életemet, mert csak ott lehettem önmagam. Ráadásul nagyszerű emberek jártak oda, rengeteget lehetett ott tanulni. Květa Fialová, Jiřina Bohdalová, Karolínka Slunéčková, Hapka és az ő gyönyörű felesége, csak úgy csorgott utána a nyálam! De nem emlékszem minden lányra, aki odajárt. Aztán tudtam még a Šroubekről – ez az Európa Szállóban volt egy kávézó – a Jaltáról, a Teeről.
VM: A Šroubekben az emberek a galérián ültek, úgy hívtuk: „a szent galéria”.
JK: Azok, akiknek nem kellett amiatt aggódniuk, hogy mit mondanak róluk, azt tehették, amit akartak, és ők is odamentek. De igazából senkinek nem volt közössége. Csak az a kocsma volt, de megvolt az a kockázata – és ezért én csak ritkán jártam oda –, hogy a sarkon ott leselkedhetett egy titkosrendőr.
VM: És listázták a homoszexuálisokat, mindenkiről tudtak.
JK: De ha közösségről beszélünk – vagy egy olyan csoportról, ahol önmagam lehettem –, akkor az egyértelműen Karel Laštovka és a barátai. És a magunkfajta lányok bizony odamentek, ott virágzott ez az élet.
VM: Aztán voltak helyek, ahol különböző bulikat szerveztek – például Frágner [úrnál]. Azok inkább ilyen őrült mulatságok voltak.
JK: Azt mondogattuk: „A Frágner lányokhoz megyünk”.
VM: Kášena
JK: Festő volt, én csak „az alvilág királyának” hívtam. Volt egy stúdiója az Anna Letenská utcában, mindig oda jártunk. Imádtam őt, és ez a hely szó szerint megmentette az életemet, mert csak ott lehettem önmagam. Ráadásul nagyszerű emberek jártak oda, rengeteget lehetett ott tanulni. Květa Fialová, Jiřina Bohdalová, Karolínka Slunéčková, Hapka és az ő gyönyörű felesége, csak úgy csorgott utána a nyálam! De nem emlékszem minden lányra, aki odajárt. Aztán tudtam még a Šroubekről – ez az Európa Szállóban volt egy kávézó – a Jaltáról, a Teeről.
VM: A Šroubekben az emberek a galérián ültek, úgy hívtuk: „a szent galéria”.
JK: Azok, akiknek nem kellett amiatt aggódniuk, hogy mit mondanak róluk, azt tehették, amit akartak, és ők is odamentek. De igazából senkinek nem volt közössége. Csak az a kocsma volt, de megvolt az a kockázata – és ezért én csak ritkán jártam oda –, hogy a sarkon ott leselkedhetett egy titkosrendőr.
VM: És listázták a homoszexuálisokat, mindenkiről tudtak.
JK: De ha közösségről beszélünk – vagy egy olyan csoportról, ahol önmagam lehettem –, akkor az egyértelműen Karel Laštovka és a barátai. És a magunkfajta lányok bizony odamentek, ott virágzott ez az élet.
VM: Aztán voltak helyek, ahol különböző bulikat szerveztek – például Frágner [úrnál]. Azok inkább ilyen őrült mulatságok voltak.
JK: Azt mondogattuk: „A Frágner lányokhoz megyünk”.
Mutass kevesebbet
.png)
