A homoszexualitás dekriminalizációja mellett a múltban néhány ügyvéd vagy közismert személyiség gyakran nem humanista vagy emberi jogi szempontból érvelt, hanem a jogi eszközökkel való visszaélés miatt. Már a két háború közötti időszakban jelentek meg sajtócikkek arról, hogy egyesek fiatal zsarolók csoportjainak áldozatává váltak, amelyek homoszexuális személyek felkutatására specializálták magukat, akiket aztán, főleg anyagilag, megzsaroltak. Ezek a fiatal férfiak nemcsak zsarolták őket; azzal is fenyegetőztek, hogy felfedik valódi hajlamaikat, és ha védekezni akarnak, akár fizikai atrocitásokat is kockáztatnak, amelyekre gyakran ténylegesen sor került. Az áldozatok gyakran nem kértek segítséget, nem volt bátorságuk kapcsolatba lépni a rendőrséggel, ezért sokan inkább fizettek, hisz féltek titkaik nyilvánosságra kerülésétől (még akkor is, ha a pénzt néha lopással szerezték meg), vagy néhányan öngyilkosságot követtek el, mert nem bírták tovább.
A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Három év két zsarolási kísérletért. František Prokopot, egy 30 éves pozsonyi volt gyári munkást különböző bűncselekmények miatt elbocsátottak. Miután anyagi forrásait kimerítette, zsarolásra specializálódott. Először Štefan Čermáknak, az egészségpénztár egyik tisztviselőjének írt levelet, amelyben megfenyegette: ha nem fizet neki azonnal 10 ezer koronát, feljelenti különböző kuponok meghamisításáért.
Čermák nem reagált a zsaroló levélre, ezért Prokop tényleg feljelentette. A nyomozás feltárta, hogy Čermák valóban munkahelyi visszaéléseket követett el, ezért elbocsátották. Prokop a második zsaroló levelet Schwartz úrnak, a „Lyon” cég egyik selyemüzlete vezetőjének küldte. A levélben Prokop azt írta, találkozzanak Brnoban egy adott napon egy adott időpontban, mert kényes ügyről kell beszélniük. Azt is hozzátette, hogy ha Schwartz nem megy el Brnóba az adott napon, feljelenti a rendőrségen homoszexualitásért. Schwarz nem törődött a zsaroló levéllel, és mikor Prokop személyesen ment el hozzá és fenyegette meg, Schwarz feljelentette a rendőrségen. A nyomozás során kiderült Prokop sötét múltja: hétszer volt börtönben különböző bűncselekményekért. Necida úr büntetőbírósága a veszélyes bűnözőt két zsarolási kísérletért három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A bíróság elnöke Dr. Pásek, a vád képviselője Formánek államügyész úr volt.
Mutass többet
Mutass kevesebbet
Külön detektivcsoport védi a beteges hajlamú embereket a zsarolóktól és gonosztevőktől – A hadifogság átka – Fiatalkorú csirkefogók üldözik a betegeket.
A fővárosi államrendőrség néhány hónappal ezelőtt Laky Lajos dr. rendőrfőtanácsos detektívfőnök kezdeményezésére külön detektívcsoportot állított fel a betegeshajlamu szerencsétlen emberek védelmére. A külön csoport élére a tapintatos és ügyes Róna Ernő detektívfelügyelőt rendelték, aki négytagú csoportjával hivatásszerűen figyeli a beteges hajlamú emberek körül ólálkodó kétes exisztenciákat. Ez a csoport állandó razziákat tart a főváros ama helyein, ahol a betegek megfordulnak. A razziák alapján ez a csoport már eddig is megdöbbentő tapasztalatokat tett. Mintegy ezerre megy a fővárosban ama férfiak száma, akik külsejükkel is elárulják hovatarlozandóságukat, igen választékosan öltözködnek, gondosan borotváltak, púderesek és mindig bizonyos helyen korzóznak, ahol ismeretséget kötnek. Még a háború alatt kevés volt ezek száma és rendszerint a 8-as villamos végállomása környékén, a félhomályos Dunaparton találkoztak. Később az úgynevezett Emke-sarok, a Rákóczi út és Erzsébet körút sarka lett a találkozási gócpont. Utóbb az Erzsébet téren, a Fürdő ucca felőli részén a jobb társadalmi körökhöz tartozó emberek kezdtek mutatkozni; a szegényebb sorsuak a Népligetben gyülekeznek és a Városligetben a cirkuszok körül. Ezek a férfiak akármilyen szegény néposztályhoz tartozzanak, valamennyien piperézett, szinte nőiesen kicsinosított férfiak, nyakkendőjük pedáns és fehér gamásnit viselnek.
Álszenvedély
A rendőrség arra a tapasztalatra jött, hogy a háború után különösen megsokasodott e beteges hajlamúak száma és megállapítható, hogy rendszerint a külföldi fogoIytáborokból és az internáltak táboraiból hozták magukkal ezt a végzetes gyöngeséget. Igen feltűnő, hogy rendkívül nagyszámú közöltük a kereskedelmi alkalmazott. A rendőrség e tömeges és már járványszerű jelenséggel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy a bűnözők egy új csoportja keletkezett a fővárosban, nevezetesen olyan egyének, akik elvetemültségükben kihasználják a beteges hajlamú emberek gyengeségét és mint ál-homoszexuálisak, zsarolják és gyötrik ezeket a szerencsétleneket, akikkel valósággal eltartatják magukat és akikkel szemben a legsúlyosabb bűncselekményektől sem riadnak vissza. A beteges hajlamúak ugyanis rendszerint szégyenkező természetűek, és hogy a botrányt elkerüljék, nem fordulnak a rendőrséghez és így valósággal szabad zsákmányává lesznek a lelkiismeretlen kalandoroknak. Ezért a rendőrség főképpen az áldozatok védelmére nyilvántartást vezet azokról a férfiakról, akiket az ál-homoszexuálisok iparszerűen
fosztogatnak. Begyűjtik ezek fényképeit, amelyek egy albumba kerülnek, feljegyzik neveiket és életviszonyaik adatait, hogy ez a preventív intézkedés segítségére legyen a rendőrségnek abban az esetben, ha valami bűncselekmény fordul elő e betegekkel kapcsolatban. Így a rendőrség rögtön megállapíthatja, hogy az illető kikkel érintkezett és mindjárt a helyes nyomon kereshető a bűnös. Hasonló nyomokon fedezték fel Pollák külügyminisztériumi altiszt emlékezetes meggyilkolásakor azt a suhancot, aki, bár egészséges ember volt, a beteghez férkőzött és így meggyilkolta és kirabolta. A rendőrség megállapította, hogy ezek a szerencsétlen emberek egymás közt sohasem követnek el bűncselekményeket, hanem mindig azok áldozatául esnek, akik kihasználják beteges hajlamaikat.
A 12 éves zsaroló
Gyakori az eset, hogy főképpen fiatalemberek elcsalogatják áldozatukat félreeső helyekre, ott éles füttyentéssel összehívják lesben álló társaikat és a tőrbe csalt áldozattól elszedik pénzét, óráját, teljesen kirabolják. A legutóbb megtartott városligeti razzián a detektívek egész sereg fiatalembert nyomoztak ki és ugyanekkor olyan jelenetek játszódtak le, amelyek teljesen igazolják a razziák létjogosultságát. Találtak ugyanis egy fiatalembert, akit éppen nyolc fiatalkorú suhanc üldözött és a fiatalember kétségbeesésében segélyért kiáltott. Kiderült, hogy e subancok egyike egy 12–13 éves gyerek összebeszélt társaival, odaférkőzött a fiatalemberhez, tőle cigarettát, mozijegyet kért, majd a liget egy homályos helyén összecsődítette csirkefogó társait és a beteg embert meg akarták zsarolni. A detektívek összeszedték ezeket a fiatal gyerekeket, mert tapasztalatuk szerint ezekből lesznek a veszedelmes ál-homoszexuálisak, akik már ilyen kis korukban is megkísérlik a betegek zsarolását. Ugyanekkor a ligetben egy másik beteg ember is jelentkezett Róna főfelügyelőnél, aki előtt panaszkodott, hogy a ligetben többen üldözik.
– Én nem vagyok orvos – mondotta a főfelügyelő – én rendőr vagyok, az ön baján nem segíthetek, de igyekszünk megvédeni a zsarolóktól és csalóktól, viszont az ön kötelessége, hogyha beteg, akkor gyógyítassa magát, vonuljon el, nyilvános botrányt ne csináljon és főképpen ne ismerkedjék gyermekekkel. Egy kis fekete, angolbajuszos, elegánsan öltözött fiatalember is a főfelügyelőhöz fordult: – Panaszom van, – mondta – én már át is adtam fényképemet a rendőrségen, de haszontalan gyerekek folyton üldöznek, ha kiteszem a lábamat az uccára. Most is sétáltam a barátommal és velünk volt egy idegen úr is, egy férfi és a barátom nem mert föllépni az üldöző gyerekekkel szemben, mert röstelte magát az idegen úr előtt. A razzián 15–20 férfit állítottak elő és különös tünet, hogy majdnem valamennyi kereskedősegéd. A tapasztalt detektívek első kérdése mingyárt az, hogy volt-e az illető hadifogoly. Rendszerint igenlő választ kapnak. Most főképpen arra is törekszik a rendőrség, hogy ezek a visszatért hadifoglyok és internáltak lehetően ne érintkezhessenek fiatal gyermekekkel, akik egyrészt zsarolják és fosztogatják őket, de másrészt ők is áldozatul esnek és gyarapíthatják a szerencsétlenek számát.
.png)
