Imrich Matyáš fennmaradt naplóbejegyzései és dokumentumai értékes említéseket tartalmaznak olyan konkrét személyekről, akik nem bírták tovább elviselni hányattatott életüket és a rendőrség üldözéseit, és úgy döntöttek, hogy mindennek véget vetnek. Matyáš feljegyzései olyan emberek tanúvallomásait is magukba foglalják, akik átestek az ún. homoszexuális kezelésen. A két háború közötti időszakban ugyanis az orvosoknak nem volt olyan állandósult véleményük a homoszexualitás eredetéről –, mint azt a berlini Szexuáltudományi Intézet szakértői megállapították, hogy a homoszexualitás veleszületett és gyógyíthatatlan –, és különféle klinikákon kezeléseket kínáltak, például hipnózis segítségével.
„Hogy lehet dolgozni, szabadon lélegezni,
ha úgy élünk, mintha a szívnek fájna?
Hogy terjesszük az igazságot, hirdessük: „Lásd a fényt!”
ha a mi igazságunkat szégyellnünk kell?”
Pavel Forman Nehéz megérteni? című verséből a Szexuális Kisebbség Hangjában, 1931. 5-6 szám, 14. o.
II. eset R. I. egy Ž.-i ékszerész fia, akinek apja 45 évesen halt meg spanyol[náthá]ban. Anyja él, de cukorbetegségben szenved, 57 éves. Egy lánytestvére van, aki férjezett, de gyermeke nincs. R. I. az egyedüli fiúgyermek, jelenleg … éves. A zsolnai középiskolában érettségizett.
Egy zsarolási botrány kapcsán fény derült homoszexuális irányultságára, amelytől meg szeretne szabadulni. Anyja ragaszkodott hozzá, hogy pszichoanalízis-kezelésben vegyen részt Bécsben egy ismert szakembernél, ahol csaknem kilenc hónapig kezelték heti két alkalommal. Állítása szerint a kezelés „rendkívül kínos” volt, egyáltalán nem segített, csak jelentős tőkeveszteséghez vezetett… Mivel a kezelésnek semmi pozitív hatása sem volt, és mert el akart kerülni egy megterhelő eljárást, félbeszakította a kezelést azt állítva, hogy immár meggyógyult és a nőkhöz vonzódik, ami a professzornak nagy örömet okozott. R. I. elmondta nekünk, hogy esetét több bécsi orvosi szaklap is közölte, mint a „homoszexualitás sikeres meggyógyításának” bizonyítékát. Édesanyja megnyugtatására neki is azt mondta, hogy a nőkhöz vonzódik. A páciens állítólag Auschwitzban halt meg.
Mutass többet
Mutass kevesebbet
III. eset Pavel S. egy …-i kereskedő fia, akinek apja 50 évesen halt meg tüdőgyulladásban. Anyja él. Egy nővére és egy bátyja van, egyikük sem házas – bátyjáról azt mondják, szintén a férfiakhoz vonzódik. Kereskedelmi technikumot végzett. A szomszédok elmondták anyjának, hogy fia „Männerjäger” (férfivadász) és a „meleg testvériség” tagja.
A kerületi bíróság a vádlottat 200 koronára ítélte a magyar Büntető Törvénykönyv 241-es paragrafusának megszegéséért. Otthon sem volt nyugta, mivel anyja folyamatosan szapulta, ezért anyja nyomására és egy másik orvos tanácsára homoszexualitás elleni kezelésnek vetette alá magát a világhírű specialistánál, Dr. Stökl professzornál. A professzor hosszabb időn át pszichoanalitikusan kezelte. Azonban elmondása szerint a kezelés nem vezetett eredményre, éppen ellenkezőleg: még hevesebben vágyott a fiatal diákokra, akikkel akár napi három alkalommal is közösült. V…-t általában úriembernek ismerték, és homoszexualitása nyílt titok volt. A fenti kezelés 12 ezer koronába került. Anyjának azt mondta, „meggyógyult”, csakhogy az békén hagyja. A bécsi orvosnak is azt hazudta, hogy „kigyógyult” homoszexuális hajlamaiból. Feltételezzük, hogy ezt az ügyet is úgy jelentették meg kórházi jelentésekben, mint a homoszexualitás gyógyításának sikeres esetét, és Dr. Stökl-ről tudjuk, hogy ő is megjelentetett hasonló sikeres eredményeket. P. S.-t jó, becsületes embernek ismertük, aki mártíri élete végén a Dunába ölte magát egy L. nevű diák iránti boldogtalan szerelme miatt.
Mutass többet
Mutass kevesebbet
IV. eset Eugen R. egy N-i nyugalmazott rendőr második fia. Apja egészséges, bár alkoholista, anyja él. Egy bátyja van és egy férjezett nővére, két gyermek édesanyja. Egy T-i középiskolába járt. 24 évesen vetette alá magát a homoszexualitást gyógyító terápiának. Tisztviselő. Mélyen vallásos volt.
Orvosa és gyóntatóatyja tanácsára vetette alá magát a terápiának a fent említett bécsi klinikán. Hetente járt kezelésre. Nem mondta el nekünk, melyik híres orvos kezelte és hogyan, csak annyit, hogy a kezelés „sok pénzbe került”. A terápia hatástalan maradt; Eugen R. egy 19 éves fiatalemberrel élt együtt, akibe éveken át szerelmes volt. Ebben az esetben is hiábavaló volt a költséges kezelés. (Bárdoš és Bodó tanúk) szerint a kezeléstől ideges lett, és feltehetően ez okozta szívelégtelenségét. Kérdésünkre elmondta, hogy azt hazudta a bécsi orvosnak, meggyógyult. Így ez az orvos is azzal kérkedhet, hogy „sikeresen kikezelte a homoszexuális orientációt”. És bizonyára előadásokat is tartott erről hallgatóinak a klinikán. A kezelés után E. R.-nek volt egy homoszexuális viszonya, amelynek egy magyar újság nagy feneket kerített (a cikk címe ez volt: „Kéjlak áll a nagy Duna mentében”). E. R. ettől az ügytől még idegesebb lett, szívproblémája súlyosbodott. Megszidtuk, amiért hazudott az orvosnak a kezelés eredményéről, hiszen ezzel kárt okozott a tudománynak és más homoerotikus hajlamú embereknek, összezavarta az orvost, aki ezután félre fogja vezetni diákjait, és az egész ügy megerősíti a homoszexuális irányultsággal kapcsolatos téves elképzeléseket. E. R. kórházban halt meg szívbetegség következtében, [a szöveg hiányos]
Mutass többet
Mutass kevesebbet